Aki kérdez: Gyergyai Krisztina, kreatív- és stílusblogger

Aki válaszol: dr. Kádár Annamária, egyetemi adjunktus, pszichológus, műsorvezető, Master Trainer.

Kádár Annamária könyvei hozzátartoznak az életemhez. Imádom hallgatni az előadásait, az ismétlődő motívumok mellett mindig újabb és újabb témákról is hallok. Az egész személyisége magával ragadó, az ember csak ül, és hallgatja...kicsit irigylem is emiatt...Múlt héten újra meghívtuk, hogy tartson előadást az óvodánk és iskolánk pedagógusainak. Mondanom sem kell, nagy sikere volt. Azonban nem tudok elmenni amellett, hogy pszichológusként milyen eredeti a megjelenése, a stílusa is. Előadás után készítettem interjút vele a stílus jegyében.

Gy.K:  Színes egyéniség vagy, színesen öltözködsz. Mióta öltözködsz ilyen különlegesen? Tudod kötni valamihez?

K.A: Igazából, szerintem nekem is ilyen korszakaim voltak, mint Picasso-nak. Volt nagyon sok évig- az egyetemi évek elején- egy nagyon barna korszakom. Úgy kell elképzelni, hogy mindenem barna volt. Kinyitottad a szerényemet és csak barna ruhák voltak benne. Tónusosan öltözködtem, hogy világosbarna, sötétbarna, és az ékszereim is ilyenek voltak. Ezt kívánta a lelkem. Mindig az van, hogy amit kíván a lelkem. Utána-szerintem az egyetem végén lett egy ilyen rózsaszín korszakom. Utána volt narancssárga, de akkor is mindig egy szín dominált…és szerintem valahogy az anyasággá válásomhoz köthetném, illetve kicsivel előtte, amikor már készültem az anyai szerepre, valahogy akkor nyíltam meg a színek irányába. Pl. voltak színek, amiket el se gondoltam volna, hogy valaha felveszek. Ilyen volt a piros, na a piros az nálam teljesen tiltott listán volt, de ma már nagyon szívesen viselem azt is, sőt most már úgy van, hogy minél színesebb a ruha, annál jobban érzem magam benne. Ja igen, volt türkizkék korszakom, az is nagyon-nagyon fontos.

Gy.K:  Igen, arra emlékszem.

K.A: Igazából úgy volt, hogy először a külön színek, utána két szín például barna-türkiz, és utána jött a nagyon színes.

Gy.K: Hétköznapokon is ugyanígy öltözködsz, vagy csak amikor előadásod van, vagy fellépés?

K.A: Na most az elején úgy volt, hogy amikor egyetemen tanítottam, meg ugye konferenciák, hogy arra volt egy ilyen hivatalosabb öltözködés. Pl. van egy szekrényem tele kosztümökkel, amit már rég nem viselek. Úgyhogy rájöttem arra, hogy ez nekem valahogy nem passzol ez az ilyen kosztüm, meg a nagyon hivatalos öltözködési stílus, és ma már nem feltétlenül teszek különbséget, hogy előadás vagy hétköznap, tehát ugyanolyan színek dominálnak, maximum nagyobb előadásokra kicsit komolyabb ruhákat veszek fel, de ugyanolyan színes vagyok ott is.  A kosztümöket most már gyakorlatilag teljesen száműztem, most pont gondolkodtam azon, hogy ki is fogom dobni otthonról, mert egyszerűen nem hordom ezeket.

Gy.K: Sokszor felveszed ugyanazokat a ruhákat, kiegészítőket, vagy csak  egyszer-kétszer?

K.A: Ha egyszer vagy kétszer felvettem egy ruhát, utána nagyon megunom, valahogy nem visz rá a lelkem, és el kell felejtsem egy ideig, hogy utána megint elővegyem. De persze mindig van kedvenc darab, azt akkor többször felveszem, és utána valamiért el kell tegyem.  Vagy ugyanazt a ruhát, de más-más kiegészítőkkel.

Gy. K: Látom, hogy a lányaidat is ugyanilyen stílusban öltözteted. Fontos neked az összhang?

K.A: Igen. Ugye ők örökbefogadott gyerekek, és valószínűleg ezért is, hogy szimbolikusan is jelezzük, hogy mi egy helyre tartozunk, és nekem a gyerekkori álmom volt, hogy legyen ilyen, hogy anya-lánya ruha. Úgy képzeltem el, hogy három lányom lesz, és a három lány meg én felöltözünk egyformán, és végül is nagyon sok ilyen ruhánk van, amiből van nagy és két kicsi. Beöltözünk egyformán az nagyon-nagyon jó érzés.

Gy. K: Ezeket vásárolod, mert ugye ez a márka, ami egyébként nekem is egyik kedvencem…

K.A: Igen ennél a márkánál van ez a tudod… ez a kicsi meg nagy…

Gy.K: igen, anya-lánya

K.A: Ha megtalálom akkor igen, viszont rengeteget szoktam készíttetni.  Varrónő meg szokta varrni. Van egy anyag, és akkor abból varr kicsit is meg nagyot is. De nincs végül is egy stabil személy, aki varr nekem- mert ezt mindig kérdezik, hogy van nekem ilyen külön varrónőm? Nincs, hanem mindig amikor valahol felfedezek egy ruhát, tudom, hogy valaki pont azt a stílust készíti, akkor szoktam kérni, hogy varrjon egyet kicsiben is. Leadom a mintát, és úgy.

Gy.K: Akkor ez spontán jön, nem tervezetten mész, és csináltatsz?

K.A: Igen, általában alkalmakra szoktuk azt csinálni- van a családunkban egy ilyen hagyomány, hogy pl a Karácsonyok is mindig más-más színűek. Volt már lila Karácsony, piros karácsony, fehér Karácsony, narancssárga Karácsony, és akkor nem csak a lakás öltözik be olyan színbe, hanem az egész család is, a nyolcvan valahány éves dédnagymamám is anno ugyanúgy felöltözött és akkor mindenki ugyanolyan stílusú ruhát vett és ilyenkor az egész család egy színbe öltözik. Vagy van ilyen tematikus, hogy pl Peppa malacos szülinap és akkor anyukám is felveszi a Peppa malacos pólót. Nálunk ez tényleg most már egy jó pár éve tartó családi hagyomány.

Gy. K: Úgy vettem észre, hogy a kedvenc színed a lila..

K.A:  Igen, stabilan

Gy.K: Gyerekkorodban is az volt, vagy ez valahonnan jött?

K.A: Igazából 5-8 osztályhoz tudom kötni, mert tudom, hogy már 7-8 osztályban biztosan a lila volt a kedvenc színem.  Akkor ugye a kommunizmus ideje alatt nagyon nehezen lehetett vásárolni színes ruhákat. De akkor is volt turkálós lila kabátom meg mellé egy lila bakancsom. Már akkor is tudatosan megkerestem. A lila azért elég meghökkentő szín volt, mindig kérdezték, hogy de miért a lila.

Gy.K: Azt tudod, hogy a lila a kreativitás színe? Lehet, hogy ehhez kapcsolódik?

K.A: Igen, ehhez is akár, illetve a másik a lila-türkiz kombináció. Szerintem az egyik legélesebb kontraszt. A türkiz a védelem. Az indiánoknak amúgy a színe, és azt észre is vettem, hogy amikor sérülékenyebb vagyok,  vagy a határaimat le akarom húzni, akkor mindig kívánja a lelkem ezt a kombinációt.

Gy.K: Szereted a különleges kiegészítőket. Ezeket vásárolod, vagy készítteted, vagy ez is spontán jön, mint a ruhák?

K.A: Volt egy nagyon hosszú korszak, amikor rengeteg ékszert készítettem. Vagy én, vagy a férjem is készített a legbizarrabb ékszereket, amit el lehet képzelni. Pl. Készített nekem velős csontból is ékszert. Hogy a csontot lefűrészelte, és kilyuggatta, és abba fűztem bőrdarabokat, vagy volt olyan is, amikor magát a bőrt fűztem át a fülemen. Felfűztem dinnyemagtól kezdve almamagig mindenfélét…

Gy.K: Akkor szeretsz kézműveskedni meg kreatívkodni?

K.A: Most már annyira nincs időm.  Már nem is annyira készítek, hanem inkább megkeresem azokat a kézműveseket, akiknek ez a hivatása vagy hobbija, és ezt már professzionálisan csinálják, és tőlük megrendelem.

Gy.K: Kifejezetten keresed, vagy akkor rendelsz, ha meglátsz valamit, ami megtetszik?

K.A: Mind a kettő. Pl. a fülbevaló ugye soha nem elég, van vagy 350 pár fülbevalóm, meg ugyanannyi nyakláncom és ezeket színek szerint csoportosítom, tehát lenne amit az év minden napján felvegyek, de hogy ebből soha nem elég.  Van amikor spontán meglátok valamit és WOW, eszembe jut az a ruha amihez társítom, illetve van olyan is, amikor veszek egy ruhát, és tudom, hogy na ahhoz kellene egy ékszer. Pl. tavaly vettem egy színes pettyes ruhát és ahhoz készíttettem hőre száradó gyurmából a nyakláncot, fülbevalót, karkötőt. Tehát mind a kettő van.  Ez egy soha meg nem szűnő igény….maximum még egy lakást kell majd vegyünk hozzá…

Nevetünk

Gy.K: Épp azt akartam kérdezni, hogy kérlek, vázold fel, hogyan képzeljük el a gardróbodat, van-e külön ékszer szekrény? Hogy kell elképzelni?

K.A: Úgy van, hogy a férjem nagyon szereti a rendszerezést. Sokáig az volt, hogy reggel sok időt töltöttem azzal, hogy na akkor a piros nyakláncom hol van és az ahhoz társuló fülbevaló…és mire összeszedtem a kupacokból , az nagyon sok idő volt. És akkor kialakított nekem a fürdőszobában egy olyan rendszert, hogy fogas szerű dolgok vannak (egy fa és abból bütykök állnak ki), és csoportosítva vannak színenként.  Gyakorlatilag az egész fürdőszoba körbe van rakva ilyennel csoportokban. A fülbevalóknak pedig vannak ezek a nagyon jó tartók-abból is sok van- van amelyik körbe forog, és akkor csak megpörgetem és tudom melyik fülbevaló hol van , vagy van ami a falra van erősítve.

Gy.K: Akkor jó nagy fürdőszobátok van :)

K.A: Igen, a lenti fürdőnkben van. A mosógép teteje is tele van különféle gyűrűkkel, meg karkötőkkel, és akkor bemegyek…

Gy.K: …és kánaán van… :)

Nevetünk

K.A: Igen, leveszem ami aznapra kell, és ott vannak a sálak is. Tehát ez a fürdő az ékszertartó is egyben. A ruhás szekrényemben pedig tematikusan vannak elrendezve. Említettem ezt a kosztümös szekrényt, amit szerintem 10 éve ki nem nyitottam. Pl.  a színes ruhák egy szekrényben vannak, és úgy csoportosítottam, hogy színek szerint. Mert asszerint tudok a legjobban felöltözni, és a leggyorsabban.  Van ilyen, hogy fellépő ruhák, amiben szoktam előadásokat tartani, azok is ott vannak fent vállfán…és be kell vallanom, vannak ilyenek is a lakásban… hogy kupacok, amire a férjem allergiás. Pl. egy kupac ruha, amit levetettem, és még nincs visszatéve. De már ezen a területen is fejlődök, hogy most már felszámolom a kupackákat.

Nevetünk

Gy.K: Az előbb félig megválaszoltad, hogy a lakásod stílusa is hasonló, mint az öltözködésed? Minden területen a nagyon színes stílus vonz?

K.A: A lakásban van két uralkodó téma, a napraforgó meg a levendula. A dekoráció is körülbelül erre szerveződik, és van már egy egész pincénk, amiben a dekorációk vannak, mert  én imádom átrendezni a lakást- most már azért két gyerek mellett annyira nincsen időm, ez nagy szívfájdalmam is, mert nekem ez ilyen lélek rendező. Mindig megvolt az, amikor rákészültem egy-egy évszakra, és tényleg régen nagyon sok időt töltöttem ezzel, de most már ugye szűkösebb az idő meg a lehetőség, hogy ezt végigcsináljam, de hogyha pl jött az őszi szezon, akkor mindenféle dolgot összepakoltam a lakásban , kezdve az ágytakaróktól a függönyökig, sötétítőkig, meg az összes dekort mindent átpakoltam, és akkor van őszi dekor csomag, téli dekor csomag – csomagok, mert ugye azok is színek szerint vannak csoportosítva, meg tavaszi, nyári dekor, de a napraforgó meg a levendula az azért nagyjából stabil.

Gy.K: Nagyon érdekes számomra, hogy a levendula az belepasszol egyrészt a stílusodba, másrészt a színvilágodba, de a napraforgó valahogy nekem nem passzol ebbe a képbe, bár tudom, hogy neked fontos, mert régóta látom a képeiden. Hogy jött a napraforgó motívum?

K.A: A napraforgó nekem az életöröm meg az életvidámságnak a szimbóluma és a napraforgó, aki állandóan keresi a napot, ezek az erőforrások. Az igazából én vagyok a napraforgó.

Gy.K: Tehát inkább jelkép.

K.A: Meg a magok. Az, hogy adni magadból valamit, elhinteni valahova, és megint új élet sarjad abból. A sárgát is nagyon szeretem, tehát sokáig a lila-sárga kombinációt használtam. A sárga szín a líceumi évek alatt volt domináns, az is egy elég nyers szín, azt sokat használtam barnával kombinálva, és nagyon jó kontraszt a sárga- lila. Persze lilát nem tudok annyit használni a lakásban, amennyit szeretnék, mert a férjem azért egy kicsit visszafogottabb a lilával, de mondjuk abban ki tudtunk egyezni, hogy sárga a fal, lilák a kiegészítők, de már lila üvegtéglát nem volt hajlandó feltenni, úgyhogy az barna lett.

Nevetünk

Gy.K: Szegény Ede…

K.A: De a lila dolgokat azért felveszi…

Gy.K: Azt láttam, hogy azért abba beadja a derekát :)

K.A: Egy bizonyos pontig igen, de van amire már azt mondja, na ezt nem.

Nevetünk

Gy.K: Tudsz mondani olyan ismert nőt, akinek tetszik a stílusa?

K.A: Frida Cahlo. Tehát ha egy valakit emelnék ki, akkor az ő. Tehát az ő ruhái meg a kiegészítői, meg ez az indián színvilág, meg a hosszú szoknyák, a festményeinek a hangulata…az mindenképpen. Tehát ő.

Gy. K: És férfiben?

K.A: Férfiben…hm…ha valaki nagyon szabályos meg nagyon kocka, az nem az én stílusom….Igazából egy bohém férfira kellene gondoljak…csak ki? Aki meghökkentő meg színesbe öltözik?

Gy.K: De ez is válasz, amit mondtál, mert behatároltad a típust.

K.A: Igen, ez a típus. Igazából ez a sportos laza típus a kedvencem. Bár én igazából a tréning kapcsán inkább az üzleti világban forgok, és az igazából nem tetszik.

Gy.K: Túl szürke?

K.A: Igen ez a túl szürke, túl elegáns. Voltam egy nagyon rövid ideig a politikai életben, és ez volt az egyik elrettentő tényező az összes többi mellett, hogy kosztüm meg ilyen protokoll szabályok, hogy nyakig gombolt ing és minimális ékszer…na mondom én itt nincs mit keressek, ez nem nekem való J

Inkább ez a smart casual, a hordható dolog tetszik és az tetszik, mikor egy férfi tudja viselni azt a ruhát. Egy konkrét férfi így nem jut eszembe. inkább hétköznapi figurák, pl az óvodából egy apuka, aki nagyon nagyon színesen öltözik, és non konformista, de hát ő nem egy ismert figura J

Gy.K: Köszönöm szépen az interjút.

K.A: Szívesen :)

 Anna színtípusa egyébként sötét tél típus, a legelőnyösebb színek számára a sötétebb hűvösebb színek, mint a céklavörös, meggyvörös, bíbor, viola, galagonya, indigólila, éjkék, matrózkék, sötétszürke, fekete, négerbarna: 

Ha TE is kíváncsi vagy, milyen színtípusba tartozol, gyere el kiscsoportos színtanácsadásra! 

SZIVÓS MARCI interjúmat itt olvashatod>>>